Halloween
A Halloween ünnep eredete
A kelták az újévet november elsején a Samhain-fesztivál keretében ünnepelték. Pogány hagyományok szerint több istent imádtak, ám ezek közül is kimagaslott a számukra legfontosabb istenalak, anapisten (Samhain). Ő jelképezte az emberek számára a termékenységet, a munka szeretetét és a bőséget. Az újév a napos időszak lezárását, a termés betakarítását és a hideg, téli napok kezdetét jelentette. Szimbolikusan azt jelképezte, hogy Samhain a hideg fogságába került. A kelták hite szerint a halottak istene az óév utolsó napján, október 31-én megengedte az elhunyt lelkeknek, hogy családjaikhoz hazalátogassanak. Az emberek féltek a rossz szellemektől és a démonoktól, ezért az ünnepség kezdetén hatalmas máglyákat gyújtottak, áldozatokkal kedveskedtek isteneiknek. Hasonló célt szolgálhatott, hogy állatjelmezekbe öltöztek, mivel ezzel akarták elijeszteni falvaikból az ártó lelkeket. Hajnalig tartó, tűz körüli táncukkal elbúcsúztatták a napsugaras időszakot. Reggel a vallási vezető kőedényekben egy-egy maroknyi parazsat adott minden családnak, hogy otthonukba beköltözzön a fény és a melegség. Így üldözték el a rossz szellemeket, akik esetleg az éjszaka folyamán nem tértek meg a másvilágra. Ez volt az első "Halloween" ünnep, amely már az első évszázadban létezett az Angliát elfoglaló római- (akik a Pomona-nap keretében a gyümölcsök és kertek istennőjét ünnepelték) és a katolikus tradíciókban is.
Halloween buli
Halloween ünnepi szokásai egyre jobban összemosódnak, sok más európai országhoz hasonlóan nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvendnek az úgynevezett halloween bulik. Ezeken a partikon a résztvevők fekete ruhás, seprűn lovagló boszorkánynak, fehér hajú varázslónak, véres szájú vámpírnak, horror filmekbe illő zombinak, fehér lepedőbe bugyolált huhogó szellemnek vagy akár kaszát lóbáló halálnak öltöznek, és fergeteges bulit csapnak. A sok esetben rémisztő és sokak szerint borzalmas látványt nyújtó jelmezek és sminkek valójában ugyanazt a célt szolgálják, mint sok száz évvel ezelőtt: ezen a mágikusnak tartott éjszakán elűzik a rossz szellemeket, negatív gondolatokat és a szomorúságot az emberek életéből.
Hitük szerint ugyanis ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében "léteztek". Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, hogy ezáltal átkelhessenek a mennyországba. Kétségtelenül a legismertebb jelképe Halloween-nek a faragott töklámpás. Ahhoz, hogy megértsük a tök faragás eredetét, azt is tudnunk kell, hogyan kezdődött?
Mióta ünnep a Halloween?
A legtöbb országban ismerik a Halloween ünnepét. Éjjel rémisztő jelmezekbe bújnak, kísértet történeteket mesélnek, mulatnak és természetesen töklámpásokat faragnak.
Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.
Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.
Jack, vagyis a lámpás története:
Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.
Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.